Ekkor tapasztaltam meg életemben először, milyen az igazi, mély gyász. Édes Médi néni! Ugye, tudod, hogy mennyire szeretlek! Nagy kár, hogy ezt soha nem mertem elmondani neked szavakkal, de a tetteimből talán kiderült… Both Gabi
Nálam bizonyítania kell annak az embernek, aki azt akarja, hogy kedveljem. Még egyszer nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy háttérbe szorítsanak. Csak olyan dolgokra fordítok energiát, amik előrébb visznek, nem pedig hátráltatnak. Olyan érzelmeknek engedek utat, melyek felrepítenek, nem pedig lehúznak. És olyan emberekhez ragaszkodom, akik teljes bizonyossággal tudják, hogy az életem részei akarnak lenni, és nem horgonyozok le olyan embernél, aki kevesebb, mint amit megérdemlek. A saját boldogságom rajtam múlik és ha valami probléma adódik az életemben, akkor arra előbb utóbb találok megoldást. Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak. Ám tanultam a hibáimból. Legközelebb még okosabb és erősebb leszek, és nem hagyom hogy megtapossanak, megalázzanak, kihasználjanak, vagy azt mondják rólam hogy egy sarkon álló valaki! """""
Nem kézzel, nem szóval, inkább a lelkemmel. Mert volt ilyen, kár tagadni. Veled voltam, neked és melletted, ahogy egy ember a másikkal lehet. Ezer fokon égve, ragyogva, majd lassan pislákolva és kioltva. Még mindig te vagy az első gondolatom reggel és az utolsó este. Vajon meddig tarthat egy szerelem, ha már a másik rég elfelejtette, hogy benne élt? Magam sem értem, hisz nélküled süt a nap továbbra is, van szivárvány az égen, és nem állt meg a Föld forgásában. Talán csak az én világomban lassult le minden és csendesedett el háborgó szívem. Hogy szeretlek-e még, nem kérdés. Mindig is foglak, és ebben nincs semmit túlzás. Azért, mert van olyan szeretetet, amely csillapodik, de sose huny ki. Nem kérdezem, elhiszed-e, mert már nem érdekel, vajon te szerettél-e. Voltunk és már nem vagyunk. Csak az én emlékeim maradtak túl frissek ahhoz, hogy bezárjam őket egy dohos kamrába és hagyjam a polcon penészedni mind. Ez viszont már az én dolgom. Még mindig bennem vagy, benne élsz minden elcsukló mondatomban, eltévedt napsugárban és a reggeli kávéban, amit nélküled kortyolok el.
Kecskeméti F. nyomán Vizi István E. Gebhardt Draskóczy László 1. Mindig velem, Uram, mindig velem, Még ha nem láthat is gyarló szemem! Azért ez énekem: Velem van Istenem, Velem van Istenem, mindig velem. 2. Megmondtad, ó Uram, híveidnek: Szívükbe küldöd el Szentlelkedet. Tégy templommá engem, lakj bennem szüntelen, Lakj bennem szüntelen, mindig velem. 3. Én megfeszíttettem együtt veled, Bennem már csak te élsz: elvégezted. Hitből van életem, Jézus jár énvelem, Jézus jár énvelem, mindig velem. 4. Bánat vagy félelem, kétség ha jő, Hű karja átölel, oltalmaz ő. Nappal s bús éjjelen az Úr mindig velem, Az Úr mindig velem, mindig velem. 5. Ha lelkem a halál völgyébe ér: Ott is te vagy velem, mit féljek én? Vessződ megvéd engem. Velem vagy, Istenem, Velem vagy, Istenem, mindig velem. 6. Ha otthon egykoron megláthatlak, Hol többé bűn, halál nem árthatnak, Ezt zengem szüntelen: Velem az Úr, velem, Velem az Úr, velem, mindig velem!
Ott még benne volt a falakban a festék illata, bár már évek óta alig festett, hisz szinte nem látott, de ilyenkor mégis elővette az ecsetet és a vásznat. Egyszer még engem is lerajzolt. Próbáltam megkeresni a képet, de sajnos annyiszor költöztem azóta, hogy nem találtam sehol, pedig tudom, hogy valami "nagyon jó helyre" raktam el, és gondosan becsomagoltam a képet. Legalább egy fél délelőttöt töltöttem azzal, hogy a padláson kotorásztam, de hiába. Eldöntöttem, hogy mindenképp megkeresem, mert nagyon hiányzik a kéznyoma… A szentendrei művésztelepen varázslatos világ tárult fel előttem, rengeteget sztorizott arról az időszakról, amikor fiatalabbak voltak. Neki köszönhetem azt is, hogy közelebbről megismerhettem Lesznai Annát, aki az egyik legjobb barátnője volt. Hatalmas bulikat tartottak Szentendrén, amelyeken részt vettek mindazok, akiknek szintén itt volt a műtermük. Többek között Beck Judit, aki akkor már Major Tamás felesége volt (korábban Radnóti Miklós múzsája és szeretője), de Szántó Piroska is jó barátnője volt Médi néninek, aki Vas István felesége volt.
És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám. " A költő halála után Annát baleset érte, és csípősérülése miatt nem állhatott többé színpadra. 1938-ban, kilátástalannak hitt sorsa miatt megmérgezte magát. Halálos ágya mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt, kinyitva a költő dedikációjával: "Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula" Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Úgy szerettem beléd, hogy nem is akartam. Csak teltek-múltak a napok és mindegyik más volt és mégis hasonló. Egyikben sem voltam boldog, talán boldogtalan sem, mert nem vettem észre, hogy számítok valakinek ezen a világon. Nem voltam egy szál különleges rózsája senkinek sem, nem akart megvédeni engem a széltől, de még a villámcsapástól sem senki. Megtanultam önmagammal törődni, nevetni nappal, ha sírtam éjjel. Egyre könnyebben ment és hidd el, nem volt ez hazugság. Nyitott szívvel fogadtam a jót és a rosszat, és úgy hittem, rendben vagy így minden. És akkor jöttél te. Csak lassan, óvatosan közelítettél, de én már akkor tudtam, hogy akarlak, amikor még csak kósza vágy voltam nálad. Istenem, mindig nevetnem kellett, amikor együtt voltunk! Olyan lettem melletted, mint aki kiszabadul egy sötét kamrából, ahová önmagát zárta, és messzire dobta a kulcsot. Ahogy ébredeztem, úgy fénylett fel nekem a világ. Veled. Hogy ez szokványos történet? Meglehet. Hogy megesik másokkal is a nap minden percében szerte a világon?
Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete! Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla. Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad. Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek. Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám. És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád: Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem! Krisztus, hozzád tartozom; Krisztus a Tiéd vagyok..
Lenyűgöző tudás és áradóan tiszta gondolatok Médi néni akkor már évek óta ágyban feküdt. Nem született gyereke, de a tágabb családja gondoskodott róla. Mégis sokat volt egyedül, és mivel nem látott, ezért nem tudott olvasni. Pedig a könyvek egész életében sokat jelentettek neki. Ahogy nekem is. Rengeteget beszélgettünk a közös olvasmányélményeinkről, és nagyon sokat olvastam föl neki. Azt mondta nekem, nem akar úgy meghalni, hogy nem olvasta az Ulyssest, hiszen olyan sokat jelentett az ő generációjának ez az irodalmi kísérlet. James Joyce hatalmas és terjedelmes regénye, Leopold Bloom életének egyetlen napját meséli el, mégis benne van az egész világirodalom. Majdnem 700 oldal volt a Szentkuthy Miklós által fordított szöveg. Azt nem állíthatom, hogy minden sorát értettem, de azt igen, hogy amíg olvastunk, rengeteg történettel lettem gazdagabb, és voltak olyan részek, különösen a nyelvi fricskák, amiken annyira röhögtünk, hogy Médi néni majdnem legurult az ágyról. József Attila a műteremben Médi néni nagyon szerette a verseket is.
Hazai – 2005. augusztus 21., vasárnap | 0:10 Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete! Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla. Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad. Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek. Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám. És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád: Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem! Krisztus, hozzád tartozom; Krisztus, a Tiéd vagyok. Roger testvér imája Kép: