Károly teljesen új alapokra helyezte az ország gazdasági ügyeit, felismerte, hogy a kincstárnak új bevételi forrásokhoz kell jutnia, és ezeket nem biztosíthatja más, mint a regálejövedelem. A regálekirályi felségjogon szedett jövedelem, amely csak a királyt illette meg. Regálénak számított a monopólium is, amely egyedáruságot, valamilyen áru kizárólagos forgalmazásának a jogát jelentette. A magyarországi nemesércbányászat európai jelentőségű volt, a középkorban a világ aranytermelésének 1/3-a, Európa aranykincsének 3/4-e a magyar bányákból került ki. A bányaregálé a föld mélyéből kitermelt fémekre – az aranyra, az ezüstre, a rézre, a higanyra – és a sóra terjedt ki. A király bányászai megkapták azt a kiváltságot, hogy bárki birtokán szabadon bányászhattak saját hasznukra, a jogért a királynak urburát, bányabért kellett fizetniük, mely a kitermelt arany értékének 1/10-e, az ezüstének 1/8-a volt. A királynak az igazi hasznot nem az urbura, hanem a nemesérc-monopólium jelentette. A nemesfém-monopólium értelmében az arany és az ezüst forgalmazása kizárólagos királyi felségjog volt: nemesfémeket nyers, feldolgozatlan formában nem lehetett kivinni az országból.
Ezen az országgyűlésen elfogadják még: → Az önkéntes örökváltságot → A váltótörvényt → A szabad gyáralapításról szóló törvényt → A zsidóságnak szabad költözködési jogot adtak, kivétel a bányavárosokban Kossuth Lajos (1802-1894): Egy távollevő főrendet helyettesítve jutott el az 1832-36os országgyűlésre, ahol kézzel írott Országgyűlési Tudósításokat szerkesztett, amiket aztán tudósítás céljából szétküldött a vármegyéknek. 1837-től a Törvényhatósági Tudósításokat kezdeményezte. Kossuthot a cenzúra megsértése miatt ítélték el. 1841-ben felajánlják neki a Pesti Hírlap szerkesztését, amelyet 1844-ig ő csinál. A lap rendkívül népszerű lesz, ő szerkeszti meg a modern politikai újságírást, a vezércikk műfaját, témája pedig a gazdasági és társadalmi problémák. Elméleti programja: → Kulcseleme az érdekegyesítés, a társadalmi összhang megteremtése, melyet ő a kötelező örökváltság bevezetésével kíván elérni.
Széchenyi egy bécsi banktól kért hitelt birtoka fejlesztésére, de a magyar nemeseknek nem adnak hitelt az 1351. óta érvényben levő ősiség törvénye miatt (a föld el nem idegeníthető). Széchenyi ezért javasolja az ősiség törvény eltörlését, mert így kaphatnának a magyar nemesek hitelt a modernizáláshoz. Ezenkívül javasolja még: → a robot eltörlését, helyette bérmunkások alkalmazását, mert ők érdekeltek lennének a hatékonyabb munkában → a céhek eltörlését → a belső vámok eltörlését: akadályozzák a belső gazdaságot, kereskedelmet → a limitáció eltörlését: az árakat a hatóság szabja meg ekkor → a monopóliumok eltörlését: egyedárusítási jogok 1831-ben megjelenik a Hitel című munka taglalatja, mely egyfajta bírálat az arisztokrácia konzervatívabb képviselőjétől, Dessewffy Józseftől. 1831-ben megjelenik a Világ c. műve. Ez igazából világosságot, fényt jelent. Ebben a műben válaszol a támadásokra és a jobbágyság kérdését boncolgatja. 1833-ban megjelent Stádium c. művében minden fontosabb reformjavaslatát összesűrítve írja le 12 pontban.
a bányászat hasznából a királyt megillető rész a ki és behozott áruk harmincad részének megfelelő adó háztartásonként jobbágyokra kivetett adó Mátyás idején Nagy Lajos törvénye: a kilencedet kötelező a jobbágyoktól beszedni a nagybirtokosok XIII. századtól használatos elnevezése Mátyás király könyvtárából származó kódexek királyi pénzügyi hivatal jobbágy joga, hogy munka és lakhelyét szabadon változtassa parasztoktól beszedett állandó adó jobbágytelkenként Mátyás király zsoldoshadserege Nagy Lajos törvénye: nemesi birtok öröklését szabályozza bárók szövetsége a király hatalmának korlátozására földesúri bíróság több vármegyét birtokló és királyi jogokat gyakorló nagybirtokos Központi kormányzat okmánykiadó hivatala a király kiskorúsága esetén a király helyettese