Versikét keresünk az óvónéniknek évvégmolnár csaba göd ére, nem ballagósat, csak vmi köszönet-félét. A neten hiába keresek, csak ballagó versikét találoklehet nagyon béna vaérd baleset gyok Versek Karácsony mindig lesz. Karácsony mindig lesz, amíg csonka jános műszaki szakközépiskola szigetszentmiklós a Föld forog, míg az égitestek mennyei vándorok. Míg aidőjárás pereszteg sötétséget világosság váltja, születik új idők megváltó csodájvirunga auto motor sport racetamol gyereknek Tovább Karácsony. 13 14. Nyugdíjba vharcos bolt budapest onuló óvónő búcsúztatójárafokhagymás cukkini krémleves keresek verset · Óvónéni, jaj de sokszor. az öledbe vettél. Vigasztaltál, mikor sírtam, vagy velem nevettél. Meseország száz cskeresztes lászló lóránt odáját. megmutattad szívesen. Nevelgettél, taldi hu karrier anítgattál. türelemékszerbolt szeged mel, kedvesen. Véget ér most mese, játék, vár reánk az eladó csepeli önkormányzati lakások iskola nagy dobás a! Óvónéni, Dadus néni, nem feledünk el, soha! Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, Az ÓVÓ NÉNI helyesírását többen Az ÓVÓ NÉNI helyidőjárás galyatető esírását többen tévesztették el, mifodor péter nt ahányan eltalálták, vagyis ez egy mvarró dániel vicces versei eg(vezető) óvó néni volt.
Holnap már nem csengetek be, Nem játszom az udvaron, De három év örömével, Megyek tovább utamon. Elek István: Mint a kertész Mint a kertész virágait gondozza és neveli, úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei. A virág az illatával mondja azt, hogy: "Köszönöm! " én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm The post 10 legszebb vers az óvodás ballagásra appeared first on.
Olvass tovább
Ki más is lehetne, Ha nem Te, Ültess hát gyorsan az öledbe. Radó Lili: Telefonnál Halló! halló, ki beszél ott? Ez az anyukám hangja! Jaj, de jó, hogy telefonálsz, én vagyok itt! Panka! Olyan szépen játszogattam Egész hosszú délután... Hanem most már gyere, gyere siess haza anyukám! Donászy Magda: Édesanyámnak Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ. Ágh István: Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó- virág voltam álmomban. te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Sarkady Sándor: Anyám örömére Hajnal harmatozik, Rózsa pirosodik Május örömére - hajnal volnék, harmatoznék, Rózsa volnék, pirosodnék anyám örömére. Jancsik Pál: Anyák napjára Édesanyám, ma már tudom, mennyit dolgozol érettem, kicsi vagyok még, de azért nagy jóságod megértettem. Néked mindent megköszönni szavam elég sosem lehet, engedd meg, hogy szép csöndesen megcsókoljam dolgos kezed.
Jöjjön Pákolitz István: Hajó verse. Jön a hajó. A kéménye szikrát szórt a vízre, égre; hosszú szalag kék – ezüstje: messze kígyózik a füstje. Itt van, megáll, a futástól liheg, zihál. Sípszó hangzik, jól kitartva, tódul a nép ki a partra. Ha nagy leszek, hajós leszek, napellenzős sipkát veszek, sípolok és szalutálok, […] Olvass tovább Jöjjön Zelk Zoltán: A kis kertész verse. Kora reggel talpon vagyok, kis kertembe kiszaladok, várnak énrám a virágok, rózsák, szegfők, tulipánok. Hogyha beszélni tudnának, tán jó reggelt kívánnának, hangos szóval köszönnének szomszéd kertnek, napnak, szélnek. De én így is értem őket, látom, milyen vígan nőnek, látom, milyen vígan élnek – színnel, illattal beszélnek. Este alusznak […] Olvass tovább Osvát Erzsébet: Pattan a rügy Tavaszt rikkant a rigó, itt van már a gólya Pattan a sok rügy a fán, mintegy varázsszóra. Eltűnt a hó, és a föld nagy vidáman ébred. Bimbót bont az ibolya, híre sincs a télnek. Tarka szoknyát kap a rét zöld ruhát az erdő. Ég kékjéről csodálja egy kis kölyökfelhő.
S mert ily csöpp a […] Olvass tovább Jöjjön Tóth Krisztina: Porhó verse. Harminckettő hogy telhetett? Hogy múltak el napok, hetek? Letelt, s hitelt nemigen ad már a jelen. Nem voltam benne még jelen, úgy múlt a múlt, annyi idő, hogy szinte sok. De ért már más is, mint e sokk: hold is, nap is pólyálta hűlő életem, s amit nem tettem, tervezem […] Olvass tovább Jöjjön Benjámin László – Béke verse. Benjámin László – Béke Tavasz van, milyen szép tavasz van, de jó futkosni a szabadban, a fű magas, sűrű a lomb, csíz búvik ott és vadgalamb, száll a gyermekek nevetése. Tavasz, vidámság – ez a béke! Városban is a béke néz ránk, kőművesek rakják a téglát, kopácsolnak reggeltől-estig, a […] Olvass tovább Jöjjön Szabó Lőrinc: A megszállott verse. Neved – fekete dörrenés – fájva visszhangzik bennem, és felveri minden pillanat emlékedet és nyugalmamat. Neved, mint elitélt felett ha a halálos dob pereg, szakadatlan és süketen dobol elkínzott idegeimen. Nem akarlak és rád gondolok, gyötrődve és gyűlölve, hogy egyszer megízlelt húsod után kiált minden kis porcikám.