Ha már létezik a manspleaning kifejezés, akkor a momspleaning jól illene erre a szituációra, amikor az édesanya a saját megküzdési mechanizmusait, konfliktuskezelési eszköztárát igyekszik rátukmálni a lányára. Sajnos máig ritkán látható filmvásznon, amikor két erős női karakter (és egy gondolatban jelenlévő harmadik) ilyen - férfiaktól mentes - szócsatát vív egymással. A film fókuszt veszít, de te ne tedd A Pieces of a Woman tehát párkapcsolati drámából női drámává válik, ami - ismételten -, nem válna hátrányára, ha így is indulna. Ráadásul az első tömör, intenzív fél órát felváltja a szaggatott időkezelés, amely eredendően felszínesebbé teszi a cselekményt, és ez az ellentét nem tesz jót neki. A hosszan kitartott snittek azonban később is megmaradnak, így az események hétköznapi, realista stílusban történő bemutatása végig türelmet és odaadó figyelmet kíván meg a nézőtől. Mundruczó, mint korábbi filmjeiben, itt is előszeretettel nyúl szimbolikus eszközökhöz mondandója alátámasztására (Fehér isten), gondoljunk csak Sean épülő hídjára, vagy Martha lefagyasztott, mégis csírázni kezdő magjaira.
A film ezt a procedúrát követi nyomon egy 25 perces, vágatlan jelenetben, amely azonnal arcpirítóan intim viszonyba hoz minket a főszereplő párossal. A szülés azonban rémálomba illő véget ér, a kisbaba életét veszti, a nő, párjával és családjával együtt pedig kénytelen valamilyen módon feldolgozni a traumát. Pieces of a Woman Kép: Benjamin Loeb/Netflix Mindenki a maga módján küzd Egy ilyen tragédiának csak elszenvedői vannak, akiknek mind megvan a saját igazságuk és mind különböző gyászmechanizmusokon mennek keresztül. A film természetesen leginkább az anyára fókuszál, aki tagadásba zárkózik és igyekszik teljesen visszatérni a terhessége előtti életvitelére. Az édesapa ezzel szemben - rácáfolva a munkás rétegből való származás sztereotípiájára -, szeretné párjával közösen kibeszélni, feldolgozni a kimondatlan érzelmeket. Kettejük személye összegyúrva nagyon közel áll Lee -hez, a Manchester by the Sea -ből, amely film, ha tetszett, nagyon jó ajánlólevél lehet ide is (bár jelenlegi alanyunk nem ér fel hozzá).
A film azonban az első 2/3-a miatt működik igazán, mert úgy érint borzasztóan érzékeny témákat, hogy nem rágja a szánkba a mondanivalót, csak kérdéseket tesz fel, amiket nekünk kell utána megválaszolnunk. Nem ágáll az otthonszülés ellen, de megmutatja, milyen veszélyeket rejthet. Nem keres hibást Martha és Sean kapcsolatában, de megmutatja, hogy a gyász mennyire magányos folyamat, és nem spórolhatjuk meg magunknak az utat, hogy minden fázisán végigmenjünk, bármennyire fájjon, és ha ebben nem jön össze az összhang, az végzetes lehet a kapcsolatra nézve. Itt nincsenek gonosz karakterek, míg az eleinte mérges szipirtyóként bemutatott anya, Ellen Burstyn dühvel teli gyászfeldolgozásának okai mögé is benézünk, és láthatjuk, milyen fájdalmas családi örökséget cipel magával (az erről szóló monológja a film második csúcspontja a szülés után), és ez az örökség milyen tettekre sarkallja. És azt is láthatjuk, milyen hihetetlenül nehéz egy ilyen tragédia után úgy összekaparnunk magunkat, hogy normálisnak tűnjünk a társadalom szemében, mert a kinti világ nem tolerálja hosszan azokat, akiknek összetört a lelke és ez látszik is rajtuk.
Mint művészeti alkotás természetesen, hiszen maga a téma, az ábrázolásmód, a végkifejlet és a történet nem vidám. Egy kőkemény drámát kapunk, egészen bravúros rendezéssel és kiváló színészi játékkal, rengeteg szimbolikával és metaforával. Pieces of a Woman a film címe, amely annyit tesz nagyjából szabad fordításban, mint Egy nő darabjai. Bár látszólag egy házaspár, illetve közvetlen hozzátartozóik tragédiáját láthatjuk, a középpontban egy nő van. Egy nő, a nő, Martha, akit Vanessa Kirby alakít. Férjével, Seannal éldegélnek Bostonban, és gyereket várnak. A szokásos előkészületekből, mint a családi autó vásárlása csöppenünk bele szinte in medias res az eseményekbe. Bohóckodás otthon, a pár kapcsolatának rövid bemutatása néhány jeleneten keresztül, majd egy olyan szűk fél óra, amely ledönt a lábunkról. Martha és Sean ugyanis megbeszélték, hogy a kórházi "kényelem" helyett lakásukban adnak otthont a születendő gyermeküknek. Miután a nő vajúdása elkezdődik, értesítenék a bábát, de ő épp másik szülésnél van, így érkezik meg egy kvázi idegen szülésznő, hogy segítsen a baba világrahozatalában.
Mundruczó Kornél a szikár és gonddal megírt forgatókönyvet olyan színészekkel vitte a vászonra, mint Vanessa Kirby, Shia LaBeouf, Ellen Burstyn, Molly Parker és Sarah Snook. A film sztárja kétségkívül a címbeli nő, vagyis a Marthát megformáló Vanessa Kirby, aki egy átlényegült, maníroktól mentes, visszafogott, belülről emésztő alakítást nyújt, és akit megérdemelten jelöltek többek közt a legjobb női főszereplő Oscar-díjra. A képi világért felelős Benjamin Loeb operatőr kamerájával követi a szereplőket, olykor egészen váratlan kompozíciókban jelennek meg a figurák, máskor pedig a hagyományosabb plánozást választja, és természetesen ott van a csúcsjelenet, a szülés hosszú beállítása is. Howard Shore zenéje szintén megindító, de nem minden esetben indokolt. A Pieces of a Woman a rendező filmográfiájának és nemzetközi karrierjének fontos mérföldköve. Egy személyes hangvételű, őszinte darab gyászról, traumáról, a sorssal való megbékélésről és továbblépésről. Szerző: Kiss Dalma My name is Dalma and this is my blog which is focusing on my favourite things: movies and music.
Ám mivel mindezzel együtt a gyásszal foglalkozni még mindig rétegjelenség, és a tabu még messze nem omlott le, a fentieknél még fontosabb, hogy a filmművészetben is egyre gyakrabban bukkan fel a téma – ami mind a tabudöntéshez, mind a széles közbeszédbe leszivárgáshoz jócskán hozzátesz. Ebben a munkában vesz részt a Pieces Of A Woman is, Mundruczó Kornél első olyan filmje, ami teljesen nemzetközi stábbal, angol nyelven készült, és amely fesztiválturnéja és néhány, a díjesélyek miatt kötelező amerikai mozis vetítés után a napokban debütált világszerte a Netflixen – és hál' istennek még nem rombolták porig valami fájdalmasan suta magyar címmel. A történet ismertetése nem tart sokáig: egy fiatal pár – ahol egyébként a nő, Martha Amerikába kivándorolt magyarok leszármazottja – első gyerekük születésére készül, már megvolt a babaváró buli, Martha elköszönt a kollégáktól a szülési szabadság idejére, már megvan a szép tágas családi autó, a gyereknek szobája és neve is van, szülésfelkészítésre is jártak, így viszonylagos nyugalomban készülnek a kislány érkezésére.
Hogyan éli túl ezt a borzalmas traumát a fiatal édesanya és a fiatal édesapa? Miért gondolja úgy a nő anyja, hogy mindenképpen a szülést levezető bábát kell börtönbe juttatni ezért a tragédiáért? A nézők vajon kinek az oldalára állnak majd a csecsemő halála miatt? Milyen jelképekkel utal az alkotó az eredeti történeten túlra mutató szférákra? Milyen tanulságot, végső üzentet hordoz a produkció az otthonszülés, illetve a csecsemőhalál témájában? Megosztás
Január 7-én debütált a Netflixen a Pieces of a Woman című dráma, amely azon kívül, hogy megindító és felejthetetlen, óriási büszkeséggel tölthet el minket, magyarokat. Mundruczó Kornél és Wéber Kata első angol nyelvű projektjéről van szó, amelyet eredetileg "csak" Magyarországra terveztek. A film a 77. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon is szerepelt, ahol a diákzsűri által a Legjobb filmnek járó Arca Cinema Giovani-díjat nyerte el. Nem mellesleg Vanessa Kirby kapta a legjobb színésznőnek járó Volpi Kupát. A Pieces of a Woman excetuve producere nem mellesleg Martin Scorsese, akit remélhetőleg senkinek sem kell bemutatni. Wéber Kata a saját színdarabjából írta meg a szkriptet, amelyet Mundruczó kiválóan rendezett meg; a Netflix gyorsan lecsapott a lehetőségre, és megvette a jogokat. Mundruczó Kornél és Wéber Kata Milyen jól tette! Az előzetes és a pozitív kritikák miatt is nagyon vártam a filmet, ráadásul nagyon drukkoltam, hogy a magyarok által készített produkció elnyerje a nézők tetszését.
Ez az, ami engem leginkább megmozgatott és felemelt. (S ez az, ami nem fér bele egy spoilermentes kritikába. ) Interjúkból tudni lehet, hogy az alkotópáros legszemélyesebb filmjüknek nevezték a Pieces of a Woman t, a rendező filmes életművében pedig terra incognita ez a tematika és emocionális mélység. Wéber Kata a felkészülés során főhősének sorsában osztozó anyákkal, családokkal beszélgetett, hogy hitelt adjon a párbeszédeknek és a cselekményben taglalt problémáknak. Számos erénye van még a filmnek – Howard Shore zenéje, Jancsó Dávid vágói munkája, a letisztult, mégsem steril képi világ és a biztos tempó –, de alighanem a legfőbb mégis ez: a rendező-forgatókönyvíró házaspár olyan filmet készített, amelynek a szereplői – napokkal később, és még ki tudja meddig – velünk maradnak. A Pieces of a Woman január 7-től látható a Netflix kínálatában. A film előzetese
Elképesztően sűrű ez a snitt, mert érzékszervi szinten teszi megtapasztalhatóvá a főhősben végbemenő tragédia leglényegibb jellegzetességét: nem ő lesz más, és nem is a világban következik be óriási változás, hanem a kettő közötti viszony veszíti el a stabilitását, a világgal szembeni ősbizalom foszlott szét helyrehozhatatlanul. Ugyancsak a filmszerűség kimagasló példája a záró jelenet, amelyben a látottak valósághoz való viszonyának megkérdőjelezhetőségét, az értelmezés ambivalenciáját egyedül a korábbiaktól markánsan eltérő szín- és fényhasználat teszi lehetővé. A képek forrása: MAFAB Összességében azonban furcsán eklektikus, a főhőshöz hasonlóan kicsit céltalanul bóklászó maga a film is. Az intenzíven egyetlen pillanatra fókuszáló szülésjelenet után nagyjából havonta jelentkezünk be egy-egy epizódra, ami a pár, illetve néhány családtag szétesésének különböző ritmusú fázisait mutatja be, míg végül egy tárgyalótermi drámába csöppenünk, ami az amerikai igazságszolgáltatás színpadiassága miatt kiváló filmes és színházi szituáció.