A fluxus változása olyan feszültséget indukál a tekercsben, mely ellenkező irányú a feszültség forrással vagyis a tápláló feszültséggel. Az indukált feszültség a Lenz-törvény értelmében akadályozza a fluxus növekedését. Kikapcsoláskor nagy indukált feszültség keletkezik, ezért villan fel a jelzőlámpa, melynek indítási feszültsége 80-100 V felett van. Az áram megszakításakor keletkező indukált feszültség megegyező irányú a tápláló feszültségével, ami az áram és a fluxus csökkenését akadályozza. Az áramváltozásból eredő fluxusváltozás és az ebből eredő feszültségindukció ugyanabban a tekercsben ment végbe. Ezért ezt a jelenséget önindukciónak nevezzük. Az önindukció lehet: Káros: Nagy menetszámú tekercsek megszakításakor ez ellen úgy védekezünk, hogy a megszakítás pillanatában rövidre zárjuk, vagy a tápfeszültséget túlfeszültség-levezetővel látjuk el. Hasznos: Kisfeszültségű fényforrások gyújtásakor, gépjárművek gyújtóberendezéseiben. Az önindukciós feszültség nagysága: L, a tekercs önindukciós tényezője, függ a tekercs geometriai adataitól és a vasmag anyagától.
Az elektromos eltolás, dielektromos eltolás, elektromos gerjesztettség vagy villamos eltolás egy térvektor, mely a villamos teret annak gerjesztettsége, az elektromos dipól újrarendeződése és a villamos tér töltés-szétválasztó képessége alapján jellemzi. A villamos eltolási vektor a villamos tér adott pontjában a tér töltésszétválasztó képességét adja meg. Jele: Mértékegysége: vagy [1] Az E elektromos térbe helyezett anyagban a polarizáció megváltoztatja az elektromos eltolási vonalak eloszlását, de egy zárt felületen átmenő számát nem. Lásd a Maxwell-egyenletek Ampère-törvényét. Az elektromos térerősség az anyagon belül csökken, de az elektromos eltolás nem, ez mindig a valódi töltések mennyiségétől függ.
Ugyanígy ha két vagy több töltés hoz létre mezőt, a térerősség mindenütt az egyes töltésektől származó térerősségek vektori összege. Ez az elektromos mezők független szuperpozíciója. Az eredő térerősség minden pontban egyértelmű. Szuperpozíció elektromos mezőben
Mennyiség Mértékegység jele abszolút hőmérséklet T kelvin K Lord Kelvin ( William Thomson) admittancia Y siemens S Ernst Werner von Siemens akusztikai impedancia Z a pascalmásodperc / köbméter Pa * s * m -3 m -4 * kg * s -1 anyagmennyiség n mól mol (6, 022045+-0, 000031)*10 23 átmérő d D méter m hosszúság Celsius-hőmérséklet t Celsius-fok o C T K -273.
Azonban ezt minden pont esetén elvégezve egy "nyílzáport" kapnánk, ami átláthatatlan ábrát eredményezne. Már a legegyszerűbb esetben is, például amikor csak egyetlen pontszerű töltésünk van: forrás: És hát sokkal több pontba is berajzolhattuk volna a térerősségvektorokat.
Ezt az áramot polarizációs áramnak nevezik. [4] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Fizikai kislexikon 168. o., elektromos eltolás ↑ John D Jackson. Classical Electrodynamics, 3rd Edition, Wiley, 238. o. (1999). ISBN 047130932X ↑ For example, see David J Griffiths. Introduction to Electrodynamics, 3rd Edition, Pearson/Addison Wesley, 323. ISBN 013805326X and Tai L Chow. Introduction to Electromagnetic Theory. Jones & Bartlett, 204. (2006). ISBN 0763738271 Források [ szerkesztés] ↑ Fizikai kislexikon: Fizikai Kislexikon. Budapest: Műszaki. 1977. ISBN 963 10 1695 1 Dr. Fodor György: Elektromágneses terek. (hely nélkül): Műegyetemi. 1993.
A térerősség vektormennyiség, mely az elektromos teret erőhatás szempontjából jellemzi. Mértékegységtől eltekintve nagysága az egységnyi töltésre ható erővel azonos, iránya, megállapodás szerint, a pozitív töltésre ható erő irányával egyezik meg. Például a pontszerű Q töltés keltette mező ben a térerősségvektorok mindenütt sugarasan befelé vagy kifelé mutatnak. A térerősség nagysága a töltéstől r távolságra: ( q -val jelöljük a próbatöltést, amivel a teret "tapogatjuk" le. ) Az elektromos mező homogén, ha a térerősség mindenütt azonos irányú és nagyságú. A ponttöltés keltette mező inhomogén, hiszen forrásától, a töltéstől való távolság négyzetével fordítottan arányos a térerősség. Pontszerű pozitív- (a) és negatív töltés (b) Szuperpozíció elektromos mezőben Az elektromos kölcsönhatásokra is érvényes az erőhatások függetlenségének elve. Ha egy próbatöltésre két vagy több töltés hat, akkor a próbatöltésre ható eredő erőt úgy kapjuk meg, hogy az egyes töltésektől származó erőket vektoriálisan összeadjuk.
Az elektromos fluxus az elektromos tér fluxusa. Az elektromos fluxus arányos egy adott felületen áthaladó erővonalak számával. Pontosabban az E elektromos térerősség megszorozva a felületnek a térre merőleges komponensével. Egy infinitezimálisan kicsi felületre eső fluxus nagysága. Az elektromos fluxus egy S felületre: ahol E az elektromos tér dA az S felület egy differenciális része, és melynek irányát egy kifelé mutató felületi normális írja le. Egy zárt gaussi felületre a fluxus: ahol Q S a felület által körülvett töltés (beleértve a szabad és kötött töltéseket is) és ε 0 a vákuum permittivitása. Ez az összefüggés az elektromos mezőre érvényes Gauss-törvény integrális alakja, a négy Maxwell-egyenlet egyike. Az elektromos fluxus egysége SI-mértékegységben: volt méter (V m), vagy a vele ekvivalens, newton négyzetméter per coulomb, (N m 2 C −1), azaz: kg•m 3 •s −3 •A −1. Külső hivatkozás [ szerkesztés] Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben az Electric flux című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.
törvény a mérésügyről már NEM tartalmazza a megohm használatának előírását. Az ohmnak a mega prefixummal képezett többszöröse volt.
A kijövő erővonalak száma (a \(\Psi\) fluxus) egyenesen arányos a töltés \(Q\) nagyságával: \[\Psi\sim Q\] ami azt jelenti, hogy a fluxus csak egy konstans szorzótényezőben térhet el a töltéstől. Ez a konstans mértékegységrendszerenként eltérő; az SI-mértékegységrendszerben: \[\Psi=4\pi k\cdot Q=\frac{1}{\varepsilon_0}Q\] ahol \(k\) a Coulomb-törvényben szereplő elektromos állandó: \[k=9\cdot 10^9\ \mathrm{\frac{Nm^2}{C^2}}\] az \(\varepsilon_0\) pedig szintén elektromos állandó, az ún. vákuum dielektromos állandója (más neveken abszolút dielektromos állandó, vákuumpermittivitás): \[\varepsilon_0=8, 85\cdot 10^{-12}\ \mathrm{\frac{As}{Vm}}\] Mennyi erővonal jön ki egy elektronból? Semennyi, hiszen az elektron negatív, ezért benne csak végződni tudnak az erővonalak (kiindulni csak a pozitív töltésekből indulnak ki). Akkor hány erővonal jön ki egy protonból? A proton töltése az \(e\) elemi töltés, ami \(e=1, 6\cdot 10^{-19}\ \mathrm{C}\), amiből a Gauss-törvénnyel: \[\Psi=4\pi k\cdot e\] Mindent SI-egységben beírva a mértékegységek elhagyhatók: \[\Psi_{e}=4\pi \cdot 9\cdot 10^9\cdot 1, 6\cdot 10^{-19}\] \[\Psi_{e}=1, 8\cdot 10^{-8}\ \mathrm{\frac{Nm^2}{C^2}}\] A forráserősség Egy elektromos mezőben vegyünk fel egy tetszpleges zárt felületet (tehát most nem kell, hogy az erővonalakra mindenütt merőleges legyen a felület)!