1937 elején volt ez, a Nagyon fáj nagy verseinek sorjázása, József Attila utolsó költői fellobbanása és emberi felbomlása idején. Mondott valami kedveset a verseimre (amelyek "még nem közölhetők"), s én, azzal a feltétlen bizalommal, amellyel csak tizenhat éves költők tudnak csodált idősebb társuk felé fordulni, úgy érezve, hogy az jóságos varázslóként majd minden dilemmájukat egyetlen szavukkal eloszlatja, hosszan és zavarosan arról kezdtem beszélni neki, ami a kezdők (és a mesterek? ) gyötrelme: hogy úgy érzem, gyönyörű dolgokat gondolok ki, s mire a papírra kerül, csak szánalmas dadogás lesz belőlük. Biztatást vártam, gondjaim cinkos megosztását, mi több, biztos receptet arra, miként lehet megoldani ezt a súlyos ellentmondást – az elképzelt vers és az elkészült között… Ehelyett csak ezzel a rideg kijelentő mondattal szédültem ki a szobából: "Verset az írjon, akinek verset írni könnyebb, mint bármi mást csinálni a világon". Mindenre inkább vártam volna. Épp azért felejthetetlenül (és szóról szóra) megjegyeztem.
7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft
Kilencven éve, 1925. november 28-án született Bozsik József olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat középpályása, az első magyar labdarúgó, aki elérte a 100-szoros válogatottságot. Cucu, ahogy a nagymamája, majd később a szurkolók is becézték, Kispest munkásnegyedében nőtt fel. A család szegény volt, ő kifutófiúként járult hozzá megélhetésükhöz, s amikor csak tehette, legjobb barátjával, a szomszédban lakó Puskás Ferenccel rúgták a grundon a rongylabdát. Tehetségére hamar felfigyeltek, már tizenegy éves korában leigazolta a Kispesti Atlétikai Club, első felnőtt bajnoki mérkőzését 1943-ban játszotta a Vasas ellen. A második világháború végén katonaszökevény bátyjával bujkált, később a szovjetek akarták malenkij robotra vinni, de sikerült megszöknie. A klubhűség mintaképe volt A politikai változások miatt 1949-től Budapesti Honvéd néven szereplő Kispestben bontakozott ki tehetsége. A csapat a hamarosan világverő magyar Aranycsapat gerincét alkotta, az 1950-es évek első felében túlzás nélkül a világ legjobb klubcsapatának számított, a magyar bajnokságot például 1952-ben veretlenül nyerte.
Amikor 1974. október 3-án rakoncátlankodni kezdett a szívem, s kórházba kerültem, sokan azt mondták, hogy az örök szerelemnek vége. Kennedy professzor is azon a véleményen volt, hogy szakítanom kell a futballal. Mégpedig azért, mert »Bozsik úr, maga a szívével csinálja a labdarúgást... « Ez igaz, de az is, hogy éppen ezért bizonyult a szívem erősnek. Olyan erősnek, hogy nem kellett hátat fordítanom. " Két évvel később, az 1978-as világbajnokság rajtjának előestéjén aztán kiderült: a magyar futball ügyéért dobogó szívnek mégis túl nagy terhet kellett viselnie. A FIFA vb-oldala is megemlékezett Bozsik Józsefről