Szerinte saját életútjának és vezetői tapasztalatának nem kifejezetten volt szerepe az Antióchia mozgalomban. Sári ezt kedvesen vitatja, majd hozzáteszi: a szervezés valóban elsősorban az ő feladata volt, Jánost a fiatalok békés, csendes, ugyanakkor erőt, tartást sugárzó személyiségéért szerették. "Minket együtt szeretnek a fiatalok" – szól mosolyogva János, és olyan szeretettel néz feleségére negyvennyolc év házasság után is, hogy bárki megirigyelhetné. Számukra éppen jókor jött a felkérés: gyerekeik akkoriban már húsz év körüliek voltak. Két nap gondolkodási időt kaptak, ami Sárinak sok vívódást jelentett, hiszen rengeteg kérdése volt önmagukkal és a programmal kapcsolatban, János viszont nem sokat töprengett rajta. Végül rábólintottak, és lányukkal együtt elmentek Ausztráliába egy hónapra; az ottani közösség meghívására részt vettek egy Antióchia Hétvégén és néhány ezt követő heti találkozón. Az őket kísérő nyolc fiatal közül ketten titokban még arról beszélgettek odafelé, hogy majd bérelnek egy motort és körbejárják az országot, de erre nem került sor, azonnal "beszippantotta" őket az ottani közösség.
Nemcsak a fiatalok megszólítása nehéz, hanem a mozgalom terjeszkedése is, vagyis az olyan házaspárok megtalálása, akik hozzájuk hasonlóan tudnak egy-egy Antióchia közösséget vezetni, szolgálni. Jelenleg 15-16 ilyen közösség van szerte az országban, de a 25 év alatt 30-40 is működött, néhány a határainkon túl is. A közösségek létszáma nagyon változatos, húsztól akár száz főig. Mivel ezek a közösségek folyamatosan alakulnak és "utánpótlás" hiányában időnként megszűnnek, nehéz ennél pontosabban megvonni a 25 év mérlegét. Ők két éve megtalálták utódjaikat a saját közösségükben, egy év közös szolgálat után átadták szerepüket, de még mindig gyakran "visszahívják" őket. A beszélgetés még sokáig folytatódik, a hangrögzítő kikapcsolása után is; valamiért nehezen tudok elindulni. Valahogy így érezhettek azok a fiatalok is, akik huszonöt éven keresztül (pót)szüleikként tekintettek rájuk... Az Antióchia programot az 1960-as években fejlesztették ki az Egyesült Államok Indiana államában működő Notre Dame katolikus egyetemen, és eleinte kollégiumi programként szervezték.
A nyitottság, az elfogadás és a közösségben megélt hit nyújtotta lelki élményekkel gazdagon jöttek haza, és akkor már nem volt kérdés a számukra: belefognak. Első feladatuk volt, hogy megszervezzék az első magyar Antióchia Hétvégét (az egyik, az utazást korábban kalandként felfogó fiatalember lett annak egyik vezetője), és ehhez résztvevőket, leendő közösségi tagokat "toboroztak", majd ezt követően meghívták őket a heti találkozókra. Nemcsak a plébániai közösségekbe tartozó, hívő fiatalokat, hanem a közösség nélküli istenkeresőket is megszólítják: baráti körben, iskolákban, egyetemeken. "Ez bizony egyáltalán nem könnyű feladat, sok benne a kudarcélmény – csípőből elutasítás, késői lemondás, lemorzsolódás –, de meg kellett tanulnunk mindezt nem saját kudarcként megélni. Ahogy egyébként a sikert sem önmagunknak tulajdonítjuk, hanem a Jóisten közreműködésének. " Először húsz főt sikerült meghívniuk, aztán egyre többet. A 25 év alatt 5-6 ezer fiatal került be valamelyik Antióchia közösségbe; ezekből sokan házastársra is itt találtak – ahogy Bittsánszkyék legnagyobb fia is –, és később nagyon sokan a kamaszgyerekeiket is elküldték a közösségbe.
Sok évig dolgoztam ezért. Most jönnek be azok a dolgok, amikre vágytam, akkor ezt most kell csinálni. Van, amikor a szerelem, a család van előtérben, de amikor megkapod, amire vágytál, akkor azt ki kell használni. A család most nincs az első helyen. Mintha letett volna a szerelemről… Még mindig hiszek a szerelemben. Csak abban hiszek. Csak akkor tudok együtt lenni valakivel, ha szerelmes vagyok, ha nagyon szeretem. Egyedül is jól érzem magam, nem kell belemennem, benne maradnom olyan párkapcsolatban, amiben nincs szerelem. Csak azért, hogy ne legyek egyedül, soha nem leszek senkivel. Nem tart attól, hogy kicsúszik az időből, hogy gyereket vállaljon? Egy kicsit már ki is csúsztam. Van sok olyan ismerősöm, aki mióta az eszét tudja, benne van a fejében, hogy gyerekeket, nagy családot akar. Bennem ez soha nem volt. Nem ábrándoztam arról, hogy milyen lesz az esküvőm, hogy fogják hívni a gyerekemet. Mindenki életének van küldetése, célja. Legyen családja, embereken, állatokon segítsen, művészettel adjon.
Beőthy gondol egyet és a Király Színházban lépteti fel, ami Fedák Sári székhelye volt. Kíméletlen harc veszi kezdetét, szó sincs sportszerűségről vagy szolidaritásról. Közben elvált, második férje Dr. Pethő Miklós fogorvos. 1925-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1927-1929-ig a Belvárosi Színházban prózai szerepeket is kapott. Közben nyaranként a Budai Nyári Színházban (Horváth-kert) vendégszerepelt. Nagyszerű alakítókészsége, pompás énekhangja, tánctudása, színpadi megjelenése az élvonalba állították és a közönség kedvence lett, s ezt a pozícióját haláláig megtartotta. 1932-ben A Magyar Rádió első színházi közvetítése Fényes Szabolcs Maya című operettje volt, Honthy Annával a címszerepben. Magánéletében újabb változás következett be a negyvenes évek elején újból férjhez ment, harmadik férje Rácz László autokereskedő, aki a Citroen cég képviseletével volt megbízva. 1949-ben végleg visszatér a Nagymező utcába. Az államosított Fővárosi Operettszínházhoz Gáspár Margit igazgatónő szerződtette.
Az énekesnősnek egyáltalán nem fáradság a családja körül sertepertélni, sőt akkor van igazán elemében. "Van két fiam, két menyem és öt unokám, akik, hál' isten, hazajárnak hozzánk. Szeretem, amikor otthon vannak, és bevallom, szeretem őket kiszolgálni is. Nekem nem teher meleg ebéddel várni őket, ezért is főzök mindennap. Nálunk a hűtő roskadásig tele van. De ha tudom, hogy iskola után beugranak az unokák, akkor még a kedvenc sütijüket is összedobom, de pizzát is bármikor sütök, ha kérik. Bár mostanában igen kaotikus a helyzet, az öt unoka más-más időben végez, és például a kisebbekért sokszor mi ugrunk el a férjemmel, mert a fiaink dolgoznak. Hazavisszük őket hozzánk, jóllakatjuk őket, közben befutnak a nagyok, aztán indulhat a póker a papóval. Folyton játszanak, közben nagyokat beszélgetnek, én meg olyan örömmel nézem ezt a sok szép gyereket" – mondta korábban a lapunknak. Kiemelt kép: Olajos Piroska