A nyelv a magánhangzók képzésekor vízszintes és függőleges irányban egyaránt mozog. Ha a szájüreg elülső részében helyezkedik el, akkor elöl képzett vagy magas magánhangzókról beszélünk ( e, é, i, í, ö, ő, ü, ű), ha hátrahúzódik, akkor a magánhangzó a szájüreg hátsó részében keletkezik, és mély nek nevezzük ( a, á, o, ó, u, ú). A nyelv függőlegesen három magasságban helyezkedhet el, amikor magánhangzókat mondunk ki. A nyelv alsó állásánál jön létre az a, az á és az e hang (az említett nem fonéma értékű a, és e is! ), középső nyelvállású az é (nyelvjárásokban előforduló rövid párjával, az ë-vel együtt), az o, ó, és az ö, ő, felső nyelvállással keletkezik az i, í, u, ú, ü és az ű hang. Magas és mély párosítás szerint magánhangzópárok állíthatók fel ( a-e, á-é, o-ö, ó-ő, u-ü, ú-ű), ám a magas i és í hang ily módon páratlan marad. Ennek nyelvtörténeti okai vannak, volt ugyanis egykor a magyarban mély i és í hang is, de a mai nyelvben ennek már csak a nyomait fedezhetjük fel (hídon, céllal stb.
A nyelvjárásokban arra is találhatunk példát, hogy a magyar nyelv hogyan igyekezett elkerülni a vegyes hangrendűséget: a létra tájnyelvi megfelelője lajtorja stb. Régi helynevek is utalnak az í és az é mély magánhangzó múltjára: pl. Rétság. Illeszkedés A magyar nyelvnek az eredeti hangrendi állapotokra irányuló törekvése nyilvánul meg az illeszkedés törvényében, ugyanis a toldalék magánhangzója még ma is igazodik a szótő hangrendjéhez. Illeszkedésről természetesen csak akkor lehet beszélni, ha a toldaléknak több változata is van, az egy alakú toldalékok nem képesek illeszkedni. A két alakú toldalékok a hangrend szabályai szerint illeszkednek a nyelv vízszintes mozgása alapján. A magas hangrendű szótőhöz magas hangrendű toldalék járul, a mély hangrendűhöz pedig mély. A vegyes hangrendű szavak és a toldalékok illeszkedési szabályai bonyolultabbak: magyar, vegyes hangrendű, egyszerű szavakhoz mély hangrendű toldalék járul, az összetett szavak esetében a toldalék az utótaghoz igazodik. Vegyes hangrend A vegyes hangrendű szavakban eredetileg csak mély magánhangzó és a mély i -re visszavezethető i, í, e, é fordult elő (pl.
Ilyenek például a -ban/-ben, -ó/-ő, -ú/-ű toldalékok. Toldalékilleszkedési példák: házban, kertben; váró, kérő; lábú, fejű. [2] Vannak három változatú toldalékok is, például -hoz/-hez/-höz. A harmadik változat is elöl képzett magánhangzós, ugyanakkor az ajkak állása szerint ajakkerekítéses (vagy labiálisnak nevezett) is, és olyan szótövekhez járul, amelyek egyedüli vagy utolsó magánhangzója is elöl képzett és ajakkerekítéses. Példák ezzel a toldalékkal: házhoz, kerthez, földhöz. [2] Nem mindegyik toldalék harmonizálhat, mivel egyeseknek csak egyetlen változatuk van, pl. -ért, -kor, -nék: lábért, kézért, körért, négykor, karácsonykor, emelkednék, mosakodnék, öltözködnék. [8] A vegyes hangrendű szavak esetében a toldalékok harmonizálása nem egységes. A toldalék az utolsó szótag magánhangzójával harmonizál, ha az hátul képzett (leányról, bíróság). Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü vagy ű van, akkor a toldalék elöl képzett magánhangzós: sofőrrel, kosztümben. Egyéb esetekben ingadozás van, olyan értelemben is, hogy egyes szavakhoz két toldalékváltozat járulhat: kocsiban, kávéban, Athénben vagy Athénban, Ágnessel vagy Ágnessal.
A teljes hasonulás Ha az egymás mellé kerülő mássalhangzók közül az egyik teljesen magához hasonlóvá formálja a másikat. Ebben az esetben a két hang helyett csak egy hosszú hangot képezünk. Fajtái: a) Írásban jelölt (pl: nagy + vá = naggyá, kéz + vel = kézzel, ez + féle = efféle) Ebben az esetben a helyesírás szóelemzési elve érvényesül. b) Írásban jelöletlen (anyja ~ annya, egészség ~ egésség, beszélj ~ beszéjj) B) Az összeolvadás Akkor következik be, ha két különböző képzésű szomszédos hang az ejtésben egy harmadik hanggá egyesül. Általában írásban nem jelöljük. Két eltérő mássalhangzó az írásban Példák Egy új, mindkettőtől eltérő mássalhangzó a kiejtésben t + s bará ts ág ccs d + sz a dsz cc n + j me nj ünk nny d + j csalá dj a ggy t + sz fu tsz cc C) Kiesés Ha a szó belsejében (esetleg a szavak határán) kettőnél több mássalhangzó torlódik össze, a hangcsoport középső tagja (ez többnyire d vagy v) az ejtésben kiesik. Kettőnél több mássalhangzó (írásban) Példák Kiesik a középső mássalhangzó (kiejtéskor) n + d + t mo ndt a n + t l + d + t kü ldt e l + t s + t + s mo st s incs s + s Néha írásban is jelöljük a hangkesést, csak kivételes esetekben!
otthon B ővebben: Hasonulások Hasonulásról akkor beszélünk, ha egy szóban (esetleg szavak határán) az egymás melletti mássalhangzók közül az egyiknek a kiejtése a másik hatására megváltozik, a másikhoz hasonló lesz, hozzá hasonul. A hasonulásoknak két fő típusát különböztetjük meg: a részleges és a teljes hasonulást. A részleges hasonulások Ha két mássalhangzó közül az egyiknek a képzése részben közeledik a másikéhoz. A hasonulás ilyenkor csak egy képzésbeli mozzanatra terjed ki. 1) Zöngésség szerinti részleges hasonulás során az egymás mellett álló zöngés és zöngétlen mássalhangzók közül a hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja az előtte állót. Pl: vasgolyó (vazsgolyó), csúszda (csúzda), bicikli (bicigli) 2) A képzés helye szerinti részleges hasonulás során az 'n' hang változik meg az utána következő, két ajakkal képzett mássalhangzó hatására 'm' lesz belőle a kiejtés során. Pl: színpad (szímpad), azonban (azomban) A részleges hasonulás a mai nyelvünkben mindig jelöletlen! (Korábban nem minden esetben volt így! )
a) A hangrend vagy magánhangzó-harmónia az a törvénye nyelvünk hangszerkezetének, mely szerint az egyszerű szavak csupa magas vagy csupa mély magánhangzóból épülnek föl. A hangrend törvénye szerint vannak nyelvünkben: magas hangrendű szavak: ép, kér, ember mély hangrendű szavak: had, túsz, bátor vegyes hangrendű szavak: leány, tehát, csikó Az összetett szavakra nem vonatkozik a hangrendi kényszer, a tagok megtartják eredeti hangrendjüket az összetételben: asztalfiók, sítalp, leányvállalat. A magánhangzó-harmónia több finnugor nyelvben is megvan, a nyelvrokonság egyik bizonyítékaként is számon tartják. b) Illeszkedésnek azt a jelenséget nevezzük, amelyben a végződések alkalmazkodnak a szótő hangrendjéhez. A hangrendi kombinációk és az illeszkedési kapcsolhatóság esetei egyaránt abból a törekvésből magyarázhatók, hogy beszélőszerveink működését minél simábbá tegyük, a hangképzéshez szükséges szervi mozgásokban minél nagyobb fokú erőmegtakarítást érjünk el. Okos Doboz digitális feladatgyűjtemény - 6. osztály; Magyar nyelv; A nyelv szerkezete Megoldott feladatok: Belépés / Regisztráció Feladatok Gyakorlás Tudáspróba Játékok Videók Egészségkönyv Tanároknak Aktualitások Bajnokság Elérhető funkciók Év végi felmérők GYIK Oldalon található tartalmak Segítség diákoknak Statisztikák További hasznos tananyagok Nyereményjáték Gyakorló feladatok főoldal 6. osztály magyar nyelv a nyelv szerkezete Ezt támasztják alá az idegen nyelvek adatai is: a németben Ziel (ejtsd: cíl), az oroszban wekm (ejtsd: cél) formában honosodott meg ugyanaz a szó.